[csütörtök]

13:20 × Az RSS-m szerint 11 napig voltam menetben.

13:27 × A-T-Y-A-Ú-R-I-S-T-E-N, hogy szólnak az új hangfalaim =8O És tök mindegy nekik, hogy klasszikus vagy minimál. Most pár napig libabőrt növesztek. Mindent újrahallgatok. Mindent.

14:48 × Feküdtünk kint az ozorai domboldalon, majd másnap Weghával felfelé az Öreg hoszútávú terveiről is beszélgettünk, és már a fűben a felhőket bámulva is felötlött bennem, szeretném megérni, hogy ha lefut a goadivat, rátaláljon valaki a helyszínre, mert katartikus élmény lenne ott pl. Beethoven hatodikját meghallgatni. Napokig nem kapna levegőt senki ezután (és még egyszer mondom, ott):

14:49 × Hazafelé gurulva ugyanezt hallgatva erre a látványra ébresztett nyáladzó félálmomból:

15:08 × Pontosan egy nappal tovább maradtam Ozorán, mint kellett volna. A papírlap hátuljára firkálgatás közben ismét leesett, hogy én nem Mango vagyok, aki a káoszban is tolja előrajzolás nélkül, hanem Robot, akinek végtelen csend és nyugalom kell ahhoz, hogy rengeteg skiccet felhalmozva jusson végeredményre.

De a lényeg úgyis Sári szülinapja volt, és a sok új arc – sziasztok Anta, Gotti, Metta, Káosz, és sziasztok többiek, akiket jó látni évente pár napra. Akiket meg zavart az utolsó napi kóválygásom a saját fejemben, azok véleménye sosem számított.

Hiába növesztettem tömegiszonyt, és hiába vagyok acid tekknós és nem acid trances, max riszpekt az egészért. Köszi a vendéglátást, imádlak titeket. A pusztai farkas minden évben otthonra talál nálatok. (Ha csak két napra is, mert örök nyughatatlan.)

15:20 × Aki szerint a macskák önző dögök, az próbálja meg lekaparni rólam Queen of Fcuking Everythinget. Amióta hazajöttem, fél méternél távolabb tőlem csak az almára járt.

15:21 × Ez megy bőrre valahova a szívem fölé. Tőle: (mert E. felismerte. nagyon nagy puszi. az öleléssel mindig is lesznek problémáim.)

16:03 × Weghának sikerült megfogalmaznom, bedobtam magam a közösbe. A három mérgezett egér (Sári, Geri, én) közül muszáj volt valakinek lehiggadnia (ösztönösen, tudatosan, tök mindegy), hogy a bogarak ne az ötmilliomodik, soha meg nem valósult, szuper ötlet maradjon az őszi szélben. Vajazta a hiúságát, hogy pozitív példaként látom magam előtt azt, amit a 2011 őszi-téli ötletelgetésből elértek (pláne, hogy nemzetközi szinten), és amilyen türelemmel kezeli a rengeteg mérgezett egérke nyűgeit.

Hiába gyerekkori utcaszomszéd a Virág, a harsány prolivircsaftot sosem fogom megszokni. Én pár éve kipörgettem a kattanást erre a tempóra, de kinek a pap, kinek a papné.

Nagyon kiváncsi lennék egy Tóth Andris vs Tóth András közös zenére. Remélem, fogta az adást, betérdelős lenne.

16:07 × Örülök, hogy Garszinak tudtam újat mutatni zeneileg, nyugi, Maks, nyomom a gerillakampányt. Csak a sav…

16:16 × Meg se kellett érkeznem, azonnal sokkolt a nagyváros. A szuper szélesvásznú mozi előtt már a vasárnapi lubickolásnál is kiégtek a szemeim. A Nagy Atommorzsoló hál'istennek két kézzel szórja a szebbnél szebb génvarázslatait. És persze 11 nap után ugyanaz a konklúzió, mint közel 40 év után: minden nő gyönyörű. Kivétel nélkül.

16:21 × A firkáltkezű filozófus 35 évesen rácsodálkozott az egymillió nő városára, és cukorkaboltban találta magát. Just a gigolo :D

Bár nem tudom, hogyan fogom időben megoldani, hogy mégsem kell se az ő barátságát, se a 2000 éves gyermek könyvötletét kukázni, de kivárom, hogy ő kezdeményezzen, mert nekem nincs energiám még egy mérgezett egeret terelgetni.

16:35 × Ahogy Káoszék és Gabiék gyerekeit elnézegettem, a napnál is világosabb volt, hogy előbb A rajzfilm. Szeptembertől rákenroll.

16:52 × Mi tart eddig rajta, mi tartott eddig rajta? Three blind mice :D

18:11 × Hiába gyönyörű a szemed, ha kapcarongyként viselkedsz, nálam a segélygombot nyomod be. Hívhatod kisfiús zavarnak, nem használom ki a kétségbeesett helyzetedet. Segítenék, bár tudom, hogy aznap este pont nem arra vágysz. Álltam a kikacsintás rosszabbik oldalán, soha többé nem teszem meg mással. Az egykor forró vérem akkor megfagyott. A te véleményed sem számít. Nem vagyok BoJack Horseman, hogy az önutálatban lubickoljak. A problémákat megoldani kell, nem halogatni. Plusz lelkiismeret. Az engem nem hagy aludni. Nuku alvás, csak kattogás, nem oké. Akármilyen problémásak is néha az álommozijaim, én szeretem őket nézni. Majd összekapcsolódnak egyszer csak az éjszakai valóságok a nappali valóságokkal, én hiszek a Higgs-bozonban. (Meg a bozontban is. Ld. Courbet festménye a világ eredetéről.)

18:22 × Tisztában vagyok a Barnum-effektussal, és nem is volt nehéz a rossz döntések sorozatát párhuzamba állítani a sajátjaimmal, de akkor nevezzük vegytiszta katarzisnak, amit a rajzfilmsorozat kiváltott belőlem. És ha már a Pocok is ezt nevezte meg a közelmúlt nagy durranásának, hadd merítsem belőle azt az erőt, hogy igen, végig tudjuk csinálni a miénket is. A papírlap első felére rajzolás is ebben erősített meg.

18:45 × B-terv sem vagyok. AAA-ban játszom. Mindent vagy semmit.

És ha a fiúbarátaimmal se hancúrozok, miért tenném a lánybarátaimmal? Gendersemlegesség, az smafu? Bárkivel ágyba bújok aludni, de már rég csak a csajommal csinálok forradalmat minden éjjel. Hol vagy már? Gyere már :D

18:48 × Sosem voltam jó az amerikai típusú small talkban, jobb szeretem a tartalmas beszélgetéseket, ezért sincsenek haverjaim. A két napos emberek úgy hullanak ki a fejemből, mint a szitából a liszt. A pelyva mindig izgalmasabb.

18:52 × Igen, most az a hangulatom, hogy csacsogok. 11 napon át beszéltem folyamatosan, nehezebb ezt kikapcsolni, mint a sörgombot. Ami ijesztően (nem, megnyugtatóan) működik: vasárnap be, tíz nappal később ki. No problemo.

18:55 × Tudom a helyem a világban. Leginkább sehol. Az őrült lány átlátott rajtam.

20:11 × Az a nagyon nagy szerencsém, hogy szeretek egymagamban is lenni. A szűk társaságban zsizsgés is lételemem, ám mivel kevésbé produktív, és sosem volt erősségem az engyensúlyozás, inkább a ló egyik oldaláról a másikra ugrándozás képességét fejlesztettem tökélyre. Ősmagyar tempó, mi? (A nagyvárosban hetekig lehúzott redőny mögötti munka bár szép eredményt hozott (fegyveres lányok), de életem egyik igazi mélypontja volt. Akkor már inkább a mélyzöldben egyedüllét. Nyugi, lesz produktuma. Lassú vagyok, de kitartó. Ezért várom a csajomat is :D

20:26 × Látom az emberek szomorúságát. Ritkán tévedek, és akkor is csak az éberségemet nyomom el valami buta és önző indokkal. (Ami később persze csilliószorosan üt vissza.) Nem szeretem zavarba hozni az embereket, inkább megijeszt a zavaruk.

Persze, nem szeretik, ha bámulják őket, és ha nem is a betondzsungel Herve Joncour-a vagyok, de pont ugyanúgy szeretem nézni őket, mint Gerald Durell a bogarait. Aztán lehet, hogy az ő tökük is teli volt, hogy ki ez a bxszom idióta, aki állandóan kukkolja őket. Igen, a Koyaanisquatsiban ragadtam 25 éve. Voyeur vagyok. Ártatlan. A sztorijukból van az én sztorim. Sztorivámpír vagyok. Mondd, mibe' vagy? Ha már az általunk ismert világmindenség legpusztítóbb rákfenéje vagyunk, hadd keressem a rothadásban a szépséget. Még ha ilyen ronda is.

Megkukulok az igen frappáns "Igen?" vagy "Segíthetek?" típusú nyomiskodástól. Túl sokat néztél Taxisofőrt.

Versus "Of'koz, guyz!" Dzsís, majdnem elfelejtettem, mekkora kattanás volt pár éve a maori család. Az undercut frizurás aboriginal baseballfan volt az egyik legjobb véletlen a héten.

20:30 × Bár az ő bőrszínét is megfejelte búcsúzóul a város. Ozoráról visszatérve muszáj volt kipihennem magam otthon, és pont a Hivatal teraszán volt tárgyalása az ott percekig elveszetten kóválygó indiai-nepáli istennőnek. Szuperfókuszált voltam, és maradok is. Be nice, be cool.

Mivel a völgyben elég nehéz lett volna igazán jó kávéhoz jutni, izibe bevertem négyet a Madách sarkán.

22:12 × Majdnem napra pontosan öt évvel azután, hogy In Buck We Trust lett az Orioles edzője, elpislákolt belőlem a parázs. Az uccsónapi firkálás közben nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a 10 napos netről leszakadás éppen a megfelelő pillanat átrendezni az időrabló rutinokat.

Annyira le voltam szakadva a gépről, hogy amikor bekapcsoltam, a Keszeg röhögőgörcsöt kapott a tanácstalanságom láttám. Gombokat nem találtam, nem értettem, mit kellene csinálnom ebben vagy abban a programban. Jepp, eléggé kipihentem magam.

Ha tíz évnyi baseball-blogolás csak annyi eredményt hozott, hogy 25-50 embert összerántott, de ha én lelépek, akkor senki sem ugrik be helyettem, na az pont az a nulla, amiről Russel Peters beszél.

Hiába fog fájni nagyon, mert tíz év alatt ezt a semmit elérni elég nagy munka volt és rengeteg hit.

Egy másik valóságban rég baseball-szakíró lehettem volna, de ez itt nem az.

This is your last chance. After this, there is no turning back. You take the blue pill – the story ends, you wake up in your bed and believe whatever you want to believe. You take the red pill – you stay in Wonderland, and I show you how deep the rabbit hole goes. Remember: all I'm offering is the truth. Nothing more.

22:35 × El se kezdtük a hetet, már kettőslátásom lett. Orrfetisisztaként egy görög arcélű testvérpárral szemben ülni volt a tökéletes felütés.

Másnap reggel hétkor az őszülő Bongyorral a Piafból tántorogtunk ki pislogni. És csak ekkor kezdődött.

22:37 × Első nap próbáltam tartani a gép előtti rutint, de hamar feladtam, és bevettem magam a Kistörökbe. Egy hétig ki sem mozdultam onnan reggelenként. A reggeli íze: sör, kávé, víz, Sport.

Ahogy hazaértem, megnéztem az itteni helyzetet. Össze sem hasonlítható, az orosz rulettben lebénult festőnő helyett itt Zete-drukkerek adják a társaságot. De az überkedvenc pincérlány őszinte mosolya, ahogy rám eszmélt, az maga a volt MasterCard pillanat. Kár, hogy a pincérnő-fétisemet is kipörgettem már.